Teljes cím: Egy dolgos nap avagy kilenc szokatlan gyilkosság egyazon napon és egyazon elkövető által, akinek pedig ez nem is a hivatása
(Une journée bien remplie ou Neuf meurtres insolites dans une même journée par un seul homme dont ce n'est pas le métier, 1973)
Franciaországban megérdemelten van meg a maga kultusza az alább tárgyalt vígjátéknak. Humora: fekete. Rendezője: Jean-Louis Trintignant. Igen, az egyik legfoglalkoztatottabb francia színész két alkalommal a filmrendezésben is kipróbálta magát, még ha az elsőről nem is vett tudomást a Film Színház Muzsika magazin, mikor 1979. április 21-i számában ezt írta: Trintignant "megvalósítja hajdani álmát, és első játékfilmjét, Az úszómestert dirigálja".1 A magyar sajtó szerinti első - és nálunk szinkront is kapott - rendezés az utolsó is lett egyben, Az úszómester humora nem aratott osztatlan elismerést. Az Egy dolgos nap... viszont szűk, de masszív rajongótáborral bír, és le sem tagadhatná a hatásokat, amelyek az "új hullámokban" való úszkálás során ragadtak a jó Jean-Louis-ra.
Sztori: Jean Rousseau (Jacques Dufilho) az a közmondásos egyszeri pék is lehetne, ő azonban a ropogós héjú kenyerek kisütésén túl másban is mesterré válik, erre egyébként roppant személyes oka van. Kisfiát elítélték erős felindulásból elkövetett emberölés miatt, mivel azonban a bűntény a haditengerészet kötelékében történt, halálbüntetéssel sújtották a gyermeket.
Rousseau és a nagyszülők gyásza erőteljes bosszúvággyal keveredik: meggyőződésük, hogy az esküdtszék rosszul ítélte meg az ügyet. Haragjuk az esküdtek ellen fordul, a pék olyan bosszúhadjáratot eszel ki, amellyel 24 órán belül rövidre zárhatja hallálistáját, nem hagyva elég időt arra, hogy bárki megállíthassa. Tökéletes terv persze nem létezik, minden körülménnyel a sok tervezés ellenére sem számolhat...
Többet nem feltétlenül érdemes elárulni a történetről, senki nem fogja megbánni a megtekintését, ha van egy kevés érzéke a szatirikus nézőpontú művekhez, melyek magukon viselik a francia Új Hullám nyomait is.
A főszerep alakítójánál elidőzöm még egy kicsit.
JACQUES DUFILHO (1914-2005)
Kis hazánkban legfeljebb látásból lehet ismerős a jellegzetes arcú, kissé Zenthe Ferencre2 emlékeztető színész, aki alapvetően vígjátéki alkat, de sok területen kipróbálta magát hosszú pályafutása alatt. Én viszont rajta próbálom ki azon megközelítésemet, hogy az életrajzi adatok helyett (hol született, óvodai jele, két füle volt, mégsem szatyor stb.) inkább a filmográfia egyes elemeinek kidomborítására koncentrálok. Munkahelyi ártalom, de mindezt táblázatos formában teszem meg, az Isten irgalmazzon az Olvasó lelkének, aki már azt hitte, megmenekül az adatoktól!
Fontos, nálunk is bemutatott filmek, melyekben feltűnt:
Futottak még nálunk:
Ritka filmcsemegék, amelyekben szerepelt (totálisan önkényes válogatás):
Karakterszínészről beszélünk, ez a fent említett példákból is kirajzolódik, a mogorva katonatiszt/öregember figurája remekül állt neki, de melegszívű szerepek sora is kötődik hozzá. Egy jó grimaszért nem kellett a szomszédba mennie, de ezen a pályán Louis De Funes mellett már nem sok babér termett. Sok-sok vígjátéki alakítás, először kevés kiemelkedő szerep jellemezte pályafutását, de megbízható minőséget képviselt jelenlétével. A nemrég elhunyt örök lázadozó rendező, Jean-Pierre Mocky kettős szereppel bízta meg Snobs! című művében és később is számított a munkájára. A 70-es években sűrűn ruccant át olasz vígjátékokba szerepelni, ám mivel ezek nem túl egyenletes színvonalú műveket ereményeztek, mindenki jobban járt, hogy visszatért hazájába forgatni, ahol immár a kritikai siker sem kerülte el, az 1977-es Le Crabe-Tambour és az 1980-as Rossz fiú mellékszerepei César-díjakat hoztak a számára. A 80-as években mégis fölénybe kerültek a tévés szerepek, érdekesség ezek közül a Fantomas-sorozat Helmut Bergerrel a címszerepben, vagy a Sogni e bisogni, itt az olasz színészek krémjével játszhatott Sergio Citti irányítása alatt, aki Pier Paolo Pasolini tanítványa. Pierre Schoendoerffer, a realista háborús filmek szakértője több filmjébe is hívta, utolsó szerepét is az ő irányítása alatt játszhatta a Là-haut, un roi au-dessus des nuages című 2003-as darabban.
Azokról szólok most részletesebben, akikért nem szól senki. A La poupée című filmszörnyetegben (a sci-fi, a politikai thriller, a genderdráma és a szatíra ötvözete filozófiai fejtegetésekkel és mondókákkal, dalocskákkal tarkítva) az indián dajka szerepére hirtelen nem tudnék Dufilho-n kívül mást elképzelni, ez a roppant heterogén életművel bíró Jacques Baratier kategorizálást nem tűrő alkotásának egyik kulcsszerepe. Kétséget kizáróan az első film a világon, ahol egy transzvesztita színész (Sonne Teal) az unatkozó diktátorfeleséget és az ő helyettesítésére szánt robotot is eljátssza. A Hamu és gyémánt főhőse, Zbigniew Cybulski mellett a magyar Szabó Lászlót is felvonultató rejtőzködő klasszikus a fordítók számára életük egyik nagy kihívását jelentheti, jegyzem meg. A shandigori ismeretlen ismét egy műfaji kevercs: szatirikus kémfilm, melyben a valamennyi atomfegyvert semlegesíteni képes Annulátor feltalálóját minden nagyhatalom más úton környékezi meg, hogy rátegye kezét a találmányra. Dufilho itt a szovjetek vezetőjét személyesíti meg, akik egy kastélyban húzzák meg magukat az akció idejére. Serge Gainsbourg nem csak személyes jelenlétével, hanem egy sajátos gyászdallal3 is színesíti a fekete-fehér filmet. A műfaji kavalkádok sorát erősíti a Fantasia chez les ploucs: Lino Ventura és Jean Yanne testvérpárja nem lel békét a Las Vegas környéki sivatagban, mert okvetetlenkedő rendőrök, egy gyémánt bikinit őrizgető szőkeség és az őt kergető gengszterek is az idegeiken táncolnak. Eközben Noé bácsikájuk csendben építi bárkáját, a világvégére készülve, ami végül egy Woodstock-szerű koncert formájában jön el. Gérard Pires rendező, a túlpörgetett akciójelenetek, különösen a szürreális autós üldözések nagy barátja nem hazudtolta meg magát, a bukás azonban elkerülhetetlen volt, még Alain Delon 10 másodperces feltűnése sem segített.
Jacques Dufilho szinkronos szerepeiről az ISzDB adatbázisában lehet tájékozódni: http://iszdb.hu/?szemely=27016&lap=munkassag Itt jegyzem meg: a Moziregény című alkotást évek és évek óta, és évek óta keresem magyar változatban, már pusztán Kézdy György közreműködése miatt is. Ezen felül is bőven vannak szinte hozzáférhetetlen ritkaságnak minősülő elemek a listán.
A folytatásban VITTORIO CAPRIOLI, a filmben a Vadász alakítója és a rendező Trintignant is terítékre kerül.
JEGYZETEK
1 Ismerős arcok: Jean-Louis Trintignant. in: Film Színház Muzsika 1979/16.
2 A Mondd, hogy mindent megteszel értem című olasz filmben Jacques Dufilho magyar hangja Zenthe Ferenc.
